Miért van az, hogy mindig az az ember szeret, akit mi csak egy barátnak tartunk, és semmi több? Miért van ez? Miért pont velem? Én ezt nem akartam, de tudtam, hogy ez lesz.Előre tudtam.Láttam, hogy nézett kint, nem bírtam a szemébe nézni, mert tudtam mit gondol, tudtam mit érez.De azért nem tudtam visszanézni, mert én nem érzem azt iránta, amit ő én irántam.Ez nehéz, nagyon nehéz.
Én nem akarok senkivel összejönni, most már nem.Igen, jó az, ha van melletted egy srác, akihez odabújhatsz, de én nem szeretnék oly modon összejönni egy sráccal, mint ahogy a be. akar velem, de ő azt hiszem, már kezd rólam leszokni.
De a másik b-ről meg nem szeretnék lemondani, de járni se akarok vele, mert nem érzem, hogy szeretem szerelmileg.Csak barát.És ez nehéz.Nem tudom, hogy mitévő legyek, mert nem akarom elveszteni.
Szereztnék most elveszni a világban.Otthon lenni, torokfájásommal, fejfájásommal, Harry Potterrel és csak feküdni, olvasni.
Nem akarom őt látni minden szerdán.Vagyis akarom, de..
Nehéz, komolyan nehéz.
Ágyő.
tanácstalan.
2009.09.27. 20:19
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://bab-szem.blog.hu/api/trackback/id/tr81411359
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.