babszem

Igen.Ez a hatodik bejegyzésem.Nem hittem volna, hogy egyszer erre is sor kerül.De mégis.Sikerült annyi erőt, kitartást összegyűjtenem, hogy ez is meglett.És meg is fog maradni.
Mostanság nincs is erőm, hogy írjak.Minden nap olyan este 9-10 körül már bedőlök az ágyamba, előtte meg anyum vagy tesóm ideül, szóval nekem esélyem sincs.Most van egy kicsi időm, de nincs kedvem írni.
Sulit még valahogy túlélem.Annyira nincs hozzá kedvem.Legszivesebben minden nap kint ülnék és csak lennék.Vagy aludnék egy héten keresztül. Most is még összevagyok zavarodva, azt se tom, hogy hol áll a fejem,szívem.Annyit gondolkodom, hogy az már nem igaz.És még az a sok álmodozás.De nem.Nem fogok lehangolt lenni, mert egyszer élünk és ha most minden napom azzal fogom tölteni, hogy engem senki se szeret, senkisek se kellek vagy  csak simán szar kedvem lesz, attól még egyszer élünk, élvezni kell az életet amíg lehet, mert én se tusom, hogy 1 hét múlva nem üt el egy busz. Mert mivan ha elüt, vagy valami baj történik velem, és azon a héten semmi boldogság nem lesz az életemben? Minnél tovább boldog leszek, mosolygok, nevetek és akkor nekem is örömteli, boldog életem lesz.Remélem .. :)

Holnap templomba kéne menni, de ne fog menni, mert nem bírok felkelni reggelenként.És beteg is vagyok.Vagyis nem beteg, hanem alergiám van, 2 percenként orom fújom, tüsszögök, és van egy olyan érzésem, hogy meg fogok betegedni.De próbálom megelőzni.:D
Nah, mára most ennyi, nem írok többet.Vége.:D

Isten áldjon.:D
ßaß.szεm*